Life in Cranfield

Csütörtök... reggel felkeltem és olyat láttam, amiről eddig azt hittem lehetetlen és csak a gyerekmesékben létezik: sütött a nap (tuti, kétszer is ellenőriztem...) Végre valami jó is történt a sok szerencsétlenkedés után...A délután laza volt... végre pici pihenés, és mivel…

Szerda... a keddről maradt gyors reggeli után irány a suli... ülőhely szintén nincs, de nem is baj, állva még sose aludtam, egyszer ki kell próbálni... Megérkezik a tanár, akinek arckifejezésén szintén látni, hogy ennyi embert még életében nem látott egy helyen... a tananyag…

A keddi nap egy regisztrációval indult, mázli, hogy el volt intézve minden, így csak a nyelvvizsgával kellett hadakoznom, mely küzdelem döntetlenül zárult (az ő javukra :)), vagyis még kitalálják mi legyen velem... nem biztató, de megoldjuk...A procedúra után még pár órán…

Vasárnap este kicsit forgolódva aludtam el, de végre sikerült, és habár 02:00-kor szerettem volna ébredni, egy hölgyemény sms-e 00:38-kor érkezett meg, így 2.5 óra alvás után megint forgolódhattam egy fél órát mire elaludtam. Elkérkezett a 02:00, kelni kellett... összeszedtem…