Life in Cranfield

Nos... már megint nagy kapkodásba kerültem, így nagyon, de nagyon gyorsan, több, mint 2 év után sikeresen eljutottam erre a pontra, ahol a befejezettséget támogatva megírom ezen sorokat.

Legutóbbi bejegyzésem valahol azon a ponton ért véget, hogy épp befejezni készülök az egyetemet... ez meg is történt. Szeptember 1-én sikeresen bemutattam a munkámat, ami a magyarországiakhoz hasonló: diákat mutogatsz, mesélsz, majd kérdeznek.

Végül 74%-kal végeztem, ami nem a legjobb, dehát sajnos nem mérnöki módszerrel osztályoztak, így későn derült ki, hogy a mennyiség és nem a minőség, ami számít.

A hazaérésemmel is minden rendben ment, szeptember 8-án megérkeztem Magyarországra, befejeztem a Pázmányt is, és belevetettem magam az egytemi létet követő munkás életbe.

Azóta megbecsült állásom van, és teszem azt, amit mindig is tettem: ülök a gép előtt, 0-kat és 1-eseket írok egymás után... igen, ennyi a dolgom.... és még ezért fizetnek is!... egyedül egy a bökkenő: számít a sorrend :)

Hát ismét jelet adok a felől, hogy a magyar élet a tengerentúlon mégsem halt ki. Bár eme tény bizarr megnyilvánulása igen csak sok kétséget vet fel mindenkiben, aki olvassa (na jó, talán ez a szám akár pozitív magasságokba is törhet), így megosztom az elmúlt 4 hónap rendkívül unalmas és igencsak eseménytelenül dús hétköznapjait összefoglaló rövid - ám de velős - bejegyzést. (hittétek volna, hogy ez csak egy mondat volt? :P)

Mint tudjátok (persze, hogy tudjátok, hiszen az elmúlt 4 hónapban folyamatosan, újra és újra elolvastátok régi bejegyzésemet, hogy mikor eljön ez a mostani pillanat egyből képbe legyetek minden apró részlettel) május elején szüleimmel kb 1800km aszfalt és kb 45km vízfelület alapos átvizsgálása után Angliában utazgattunk pár napot, ahol pár látnivalót és várost meglátogattunk. Bár nem vagyok bölcsész, de kell a művelődés, hogy a saját frontjukon is harcolni tudjak :).

Ezt követően lassan szakdolgozat írásra kellett volna elszánni magam, de a vett lendület olyan magasságokba szárnyalt, hogy túlcsordult. Kb 1 hónap után lett konzulensem is, ami azért megrázóan borzalmas hír, mert amíg megfelelő illetőt kerestek (nem tudom miért vagyok ilyen különleges, hogy 1 hónap volt találni...) addig én pihentem, míg mások "dolgoztak". Végeredményben kaptunk két fantasztikus PC-t, ami csak akkor lett volna elavultabb, ha még elektron csövekkel működne, de sebaj, mérnök vagyok, megoldom... a két számítógép egyenként 2 magos processzort és 2 GB memóriát tartalmazott, ami nem sok, de kevés... de mérnök vagyok, megoldom...

A rendszert egy nap alatt összeraktuk és beüzemeltük rajta (Mr. L és én) az Apache Hadoopot (aki van olyan lökött, hogy képes rágooglezni, tegye...). Remek, kész a rendszer, ideje pihenni, és június 18-án már utaztam is egy távoli országba, ahol az időjárás trópusi volt (amíg oda nem értem) és a hideg Angliától (ami távollétem alatt 30°C-ra melegedett) elég messze volt. Sokan gondolhatnak most egy trópusi országra, de a tény az, hogy bár sok a sötét bőrű, mégiscsak Magyarországról van szó. Otthon két barátom egymásnak tett, életen át tartó hűségét láthattam testközelből, szóval ezen sorok közül is gratulálok nekik ismét ;). Valamint az egyetemi gólyatáborban töltöttem egy hetet szervezőként, ami a Balaton-parton jó kis kikapcsolódás volt (kivéve azt a tényt, hogy pontosan olyan időjárás volt, mint általában Angliában). A jó idő a végére kezdett visszajönni, így gyorsan áthajóztam a déli partra, ahol ismerősöméknél töltöttem 2 napot, hogy a következő hajnalban visszajöjjek erre a szigetre.

A munka kezdetét vette... nem volt megállás, 2.5 hetem volt programokat írni, tesztelni  és prezentációt készíteni a 26-án tartott bemutatómra. Mivel én voltam az utolsó előtti aznap és ebéd után mindenki otthon maradt, így végeredményben a nézőközönségem az angliai rekordomat nem hogy megdöntötte, de egyenesen túlszárnyalta és 3 fővel 200%-os növekedést értem el. Bárhol kijelentve a 200% elég meggyőző, ugye?:) Aztán végül még 2 ember jött utánam, de ők lemaradtak az előadásomról, óriási esélyt hagyva ki ezzel, hogy túlélési esélyeiket növeljék ebben a fejlődő világban. :)

Az előadást követően 3 napig aludtam, hogy egy hétre vetítve a 8 órás napi átlagot alulról megközelítsem. A szakdolgozat készítése ezt követően kezdődött és tartott 3 héten át. Igen, 3 hét alatt lehet szakdolgozatot írni angolul... ugyanúgy ahogy 2 hét alatt BSc szakdogát. Akinek 2 hét nem elég az vagy bölcsész vagy nem talált még megfelelőt a józsefvárosi piacon.

Tegnap az első kiadásra jelölt (RC) verzió kikerült a kezeim közül, most épp a konzulensem nézi át, hogy megfelelő-e, és ha minden rendben megy, akkor péntekig leadom.

Idő közben kaptam 5 gépet pluszba, amit 2 napos munkával beszereltem és konfiguráltam. Nem untatlak titeket a részletekkel és hogy milyen problémák voltak, csak pár tény, amivel én is sokat tanultam:

1. Egy út hosszát nem a méterek száma, hanem az azon elhelyezett önzáródó ajtók száma határozza meg, esetemben ez 7 volt.
2. Egy számítógép súlya pont akkora, hogy ha 7-szer teszed meg vele az 1. pontban említett utat, akkor 2 napig izomlázad lesz az alkarodban.
3. Egy fektetett számítógépházat úgy is ki lehet nyitni, ahogy sose gondoltad volna.
4. Egy alaplapi CMOS törlése egy pöcök arrébb rakásával nem történik meg, de utána intuitívan tudsz gondolkozni.
5. Ha a gép nem csippan rövidet indulás után, akkor ne szedd szét megnézni mi a baja, mert az elvesztegetett fél órád senki se fogja visszaadni.
6. A linux telepítése már elsőre is olyan unalmas, mint ötödikre.
7. A hálózati csatlakozó pöckének funkcionalitását helyettesíteni komoly mérnöki kihívás, de megoldottam.

Most ülök a gépek mellett, megvan mind a 7 darab és várom, hogy egy mátrixot generáljak kb 1 óra alatt ahhoz, hogy hozzávetőleg másfél perc alatt feldolgozzam a rendszeren, viszont ezúttal kihúzom az egyik hálózati kábelt, hogy lássam mennyire zakkan meg a rendszer :D

Ha minden jól halad, akkor ezzel a tanulmánnyal a szakdolgozatom veszélyesen közel kerül a 80 oldalas álomhatárhoz, amiből kb 12 oldal bölcsész anyag (bevezetés, tartalomjegyzék, ábra-/diagram-/rövidítésjegyzék)

Minden jót, hamarosan lehet, hogy újra jelentkezek, ha szeptember 1-én megvédtem azt ami az enyém :)

U.i.: ha bölcsész vagy akkor még hozzátenném azt, hogy a nyugati világban a bölcsész gondolkozás a nyerő, értsd: 20 oldal semmiről nem szóló anyag többet ér, mint 3 oldal korszakalkotó munka.

Sok idő telt el az előző bejegyzésem óta, ennek az volt az oka, hogy az elmúlt 1 hónap eseményei olyan hihetetlenül és váratlanul meglepőek voltak, melyekre csak egyetlen szót tudok mondani, hogy kifejezzem az érzést: unalmas.

Beadandók, vizsgák... ilyesmikkel telt az idő, suliba nem kellett sokat járni, az otthoni tanuláson volt a főszerep. Ha már ilyen diákkínzó dolgokat kellett megélnem, akkor talán nem mondom, hogy rögtön, de 2-3 hónap után bizonyosan meg is lett néhánynak az eredménye. Itt szeretnék kitérni egy rettenetesen fontos dologra.... ANGLIA!, vagyis az az ország ahol vagyok, ezt mindenki tartsa szem előtt, hogy belevághassak a következő, Magyarországon elképzelhetetlen, itt mégis létező misztikumba... A HPC (High Performance Computing) tárgy úgy volt meghirdetve, hogy lesz vizsga és beadandó is... a beadandó november 30-i határidővel került beadásra, mely teljesen normális és semmilyen bonyolult dologra nem kell gondolni, magyar ember eszével teljesen felfogható... de ami utána jött az minden 10 éven alulit, 60 éven felülit és 10-60 év közötti felkészületlen embert megrázhat... 2 nappal ezelőttig, vagyis az elmúlt közel 5 hónap alatt HPC téren egy óriási, felülmúlhatatlan semmi történt... igen... pontosabban nem... végül is megcsináltam a beadandót, tökéletesen működött, aztán lassan már irányt vett a feledés homálya felé, viszont álmatlan éjszakákon még fel-felderengett, hogy igen... valami volt... és 2 nappal ezelőtt az eredmény megszületett... (szakkifejezéssel élve úgy fogalmaznék, hogy Prof T. összekapkodta a pontozást.) Semmi korreláció vagy összefüggés, semmi értelme és következetesség nem volt felfedezhető a pontozási rendszer bonyolult mechanizmusában... az eredmények váratlanok, alacsonyak, váratlanok és alacsonyak voltak... arról nem is beszélve, hogy senki nem számított rájuk, de ha mégis nem ilyen kevés pontra...

A megpróbáltatások nem értek véget... ugyanis minden tanár elkezdett kapkodásba átmenni és sorra jönnek az eredmények, melyek meglepőek, váratlanok, alacsonyak... és? na milyenek még?? úgy van! váratlanok és alacsonyak! Kollégáimnak köszönhetően, hossza, már teljes másodpercekben mérhető intellektuális tevékenység következtében elhasznált kalóriamennyiséggel arányos értékű pontozási rendszert alkottunk, mely modell az itteni tanárok által alkalmazott rendszerre illeszkedni látszik. Fontos megjegezni, hogy a modell nem tökéletes és elképzelhető, hogy az elkövetkező 30-40 év során akad ellenpélda, de egyelőre ilyenről nem tudunk és a történelem sem említ hasonló esetet. A pontozási szabályok a következők:

1. Senki nem kap maximum pontot (részfeladatonként se nagyon)
2. A maximum pont az 80%! (a maradék 20%-ból az kap, aki: szép; lány(vagy épp fiú); olyat csinált, amit nem kértek; a véletlenszám-generátor nagyobb számot köpött ki neki)
3. Aki okos, vagy érti, azt le kell húzni, hogy éreztessük, mi kemény egyetem vagyunk: aki nálunk okosabb és kijavítja a tanárt, az érezze az erős sötét oldalát
4. Ha hasonlít a Gauss görbére, akkor valami nagyon el van szúrva, így a káoszelméletből és a hidden patterns felismerési elméletekből szőtt bonyolult, rendszertelennek tűnő statisztikát alakítanak ki.

Mindez idáig a 80%-os álomhatár átlépését céloztam meg, mivel a szint sokszor kritikán aluli. Büszkén jelenthetem be, hogy ugyan néha idegesen és felháborodottan, de sikerülni fog... átlépem a 80%-os határt!!... csak a probléma ott van, hogy lefelé :S... 88%-kal indultam, most 82-nél vagyok és 2 másik eredményem egész biztosan be fogja rántani 80% alá... és hogy ez miért baj? azért, mert a fent említett pontozási rendszer az angliai időjárás tökéletes szimulációjára is alkalmas lenne, de nem a valós tudást tükrözi.

Ha már az időjárásnál tartunk, a 10-12°C-os napi hőingás már-már általános.. egyik nap 5°C, másik nap 17°C... az eső még mindig megjósolhatatlannak tűnik, de már ha felnézek az égre, akkor 50% valószínűséggel meg tudom mondani, hogy van-e arra 50% esély, hogy 50%-os valószínűséggel 50%-os eső essen az elkövetkező 2 óra 50%-ában... :)

Azt hiszem átmegyek Marketingre... a héten egy üzletszimulációs programban úgy tűnik a csapatom fölényesen fog nyerni, de még az utolsó forduló eredményét csak kedden tudom meg... reméljük a legjobbakat... mindenesetre így még nem volt kinyalva a s*ggünk.... mi mérnökök vagyunk, 10 nap alatt tanuljuk meg amit más 1 év alatt, azért mert mi okosak vagyunk és van eszünk.... :D.... ez a hivatalos, management szakemberek által használt magyarázat arra, hogy miért kell nekünk csak 10 napig tanulni a semmiről, amíg más 1 évig szenved vele...

Amit megtanultam Marketingből: ha mérnöki tudással, 0 előképzettséggel állsz neki a piacnak és a számokra alapozva pár haverral meghozol pár üzleti döntést, akkor sokkal több profitot fogsz termelni, mint azok, akik között van "kompetens szakember"... a számok nem hazudnak...

Április 23-án éjfél körül érek Magyarországra, aki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy velem töltsön egy kis időt, akkor az jelezze... elég sűrű lesz a beosztásom :)

Az alábbi képen a világ legnagyobb körforgalma látható, háttérben a kamion traileren pedig az ebayről vásárolt távirányítós helikopterem látható :P

Zárom soraimat (általában enterrel :)), a következő bejegyzés....... várható :P

Hát ismét itt, az elmúlt 1 hónap nekem viszonylag gyorsan eltelt, és Einstein óta tudjuk, hogy ez 2 dolgot jelenthet: fénysebességhez közel az idő lelassul vagy annyi dolgom volt, hogy nem volt időm unatkozni se. Gondolom senkit nem fog meglepni, hogy feltaláltam egy olyan űrhajót, ami képes ilyen sebességre, és az Andromédára látogattam el. Ha valakit mégis meglep és nem hiszi, akkor higgye, hogy a második variáció az igaz.

Az élet nem sokat változott, beadandók hadát kell leküzdeni, közben pedig az időjárási jelenségek hadát kell elfogadni... csoda nincs, csak 12-14°C -os hőmérséklet-ingadozás és az eső valószínűsége többnyire annyi mint ötös lottón eltalálni 5 olyan számot, ami nem fog nyerni. Tanórák már nincsenek, szóval napközben nem kell bejárni a suliba.

Az itteni TO (=Pauline Buck egymaga) továbbra is mérhetetlen nyomást gyakorol a felette álló professzorokra és tanárokra, hogy ugyan legyen már nekem is konzulensem a diplomatémámhoz, mert ezidáig csak azt tudom, hogy nagyjából mit fogok csinálni. Továbbra is várok, az angolok nem kapkodnak el semmit... ez abból adódhat, hogy egy szigeten elzárva élnek évszázadok óta, nem volt egy tatár vagy török sereg, ami megsürgette volna őket... De Pauline-t nem kell félteni, szerintem az ITK-n egyedül elvinné a tanulmányi osztályt úgy, hogy probléma nem lenne és mindenki meg lenne elégedve... javaslok egy ilyen cserét :)

De ami a legfontosabb az, hogy a magyarországi egyetemem és azon különböző részeinek illetékesei néha még számomra is felfoghatatlan sebességgel változtatnak olyan dolgokon, amiket elvileg megbeszéltünk és le lett rendezve. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az eddig kapott minden előző félévet alulmúló tanulmányi ösztöndíjamat tovább variálják, mivel lett egy lezárt félévem. Itt szeretnék kitérni erre a lezárt félévre... mivel a cranfieldi rendszerrel nem egyeztethető össze az otthoni, így bele lett erőszakolva egy olyan megoldás a gépezetbe, ami nekem elképzelhetetlenül magas és eddig soha nem látott értéket vett fel az ösztöndíj átlagom. Itt tessék megkapaszkodni valamiben, mert elsőre akár sokkoló is lehet az a szám, amit le fogok írni. Az előző félévre vett ösztöndíj átlagom a következő: 0.5 (=nulla egész és 5 tized). Nem vicc, ez van benn a neptunban :) ugyanis egyetlen 3 kredites tárgyamról van eredményem, melynek eredménye 5. Ebből könnyű kiszámolni: 3×5/30 = 0.5
A következő lépés pedig az volt, hogy hazugnak és csalónak neveztek, mert azt állítottam, hogy nincs eredményem mielőtt megtudtam volna, hogy van. Idő közben megkaptam az 5-ösöm, a TO beírt és a HÖK meg úgy reagált rá, hogy becsaptam őket, mert mégis van eredményem... igen lett eredményem, miután meg lett beszélve, hogy tovább kapjuk az eddigi ösztöndíjat.
Tehát most az lesz a valószínű, hogy ami volt elveszik, újra lesz osztva 5.00-s átlagot nézve nekem és lesz egy speciális szociális támogatás, amiről semmit nem tudunk még, de valahogy azt érzem, hogy az eredetileg elvárthoz képesti 50%-os ösztöndíjam tovább csökken... ez csupán azt jelenti, hogy a 300€-s Erasmus támogatás és a 750€-s kiadás közötti 450€-s rés kevésbé lesz fedezve. Itt pár embernek ez azt jelenti, hogy ha nem vállal munkát, akkor nem lesz pénze semmire... az erasmus kinullázta őket... Mindenki mondhatja, hogy tudtuk, hogy drágaság lesz, bevállaltuk... erre csak azt tudom mondani, hogy igen, az erasmus lassan nem éri meg nekem, de ha Leuvenbe megyek és 400€-ból élek havi szinten, akkor meg nem tanulok olyat, ami igazán érdekel... nehéz ügy.

A továbbiakban remélem rendeződik ez a helyzet is, mert én nem egy hazug csaló vagyok, hanem egy diák, aki úgy érzi hogy más hibája miatt ő szív. Ez sok dolgot húz magával, többek között azt, hogy páran itt úgy vélekednek, hogy ha találnak állást, akkor vissza se mennek Magyarországra befejezni az egyetemet. Az itteni kezdő 2500-3000 fontos fizetés sokkal csábítóbb, mint az otthoni.

Talán a legszörnyűbb az, hogy az otthoni egyetem úgy kezel minket, hogy követelőzünk és nem hogy támogatna minden erejével, inkább úgy kezeli, hogy ők mennyi mindent adtak és hogy milyen alapon kérünk többet... szóban történtek egyezségek mielőtt kijöttünk, minden le volt beszélve, erre most bizottsági üléseken döntik el, hogy az legyen-e, amit megbeszéltünk... ez lassan már vicc... az ECTS szerint 5 kredites tárgyainkat 3 kreditnek számolják be, és a jegyátváltásnál is mindkét irányban hátrányosan számolnak, mert Cranfield már 70%-tól B-t ad (Magyarországon A és B az 5-ös), de a mi egyetemünk csak 80%-tól ismeri el. Tehát felülbíráltak egy olyan dolgot, amit lepapíroztunk és pecsételve, aláírva őrzünk.

Az utóbbi időszakban ezen kalandok sokaságával küzdöttünk, és azt kell mondjam, hogy már nem érdekel... belefáradtam abba, hogy állandóan arról jön az email, hogy mit változtattak meg és hogy miben lesz más, ha hazamegyünk... ha hazamegyünk...

Egyébként magyar mentalitással élve: minden szép, minden jó, nem panaszkodunk... eddig se volt jó, szóval nem fenyeget a veszély, hogy hirtelen beüt a krakk és olyan pozitív döntésáradat fog a nyakunkba zúgni, hogy a meglepetéstől azt se tudjuk majd hirtelen eldönteni, hogy fülünkből vagy fogunkból van-e kettő...

Az univerzum ismét olyan állapotába került, hogy eme bejegyzésemet zárnom kell. A következő bolygóegyüttálláskor lehet, hogy megint írok egy bejegyzést, feltéve, hogy történt valami bejegyezni való. Ellenkező esetben a Heisenberg-féle határozatlanság fog érvényesülni egy sajátos értelmezésben: majd lesz valami, mert olyan még sose volt, hogy sehogy se lett volna.

Ismét sok idő telt el az előző bejegyzésem óta, feltételezhetően azért, mert nem volt több fals riasztás és a mindennapok is unalmasan teltek. Nem tudom éreztetek-e már olyat, hogy felesleges suliba járnotok... nem az általános iskolás hisztire gondolok, hanem arra, amikor az ember eljut egy olyan oktatási intézménybe, amire már régóta szemet vetett és amikor bekerül, akkor szembesül azzal a meglepő és egyben lelombozóan egyszerű ténnyel, hogy marhára okos. Miért lelombozó? mert aki okos, az ne járjon suliba, máshol kamatoztassa a tudását... viszont olyan, hogy okos, nem létezik, mert relatív fogalom, így én is tanulni jöttem, de nem tudok. A tantárgyaim nagy része olyan tananyaggal próbálja megtömni a fejem, amiből már egy példány van a fejemben. Sokat gondolkoztam, hogy miért van az, hogy az angol oktatás világszínvonalú, az én képzésem egy intenzív kurzus és az egyetem csak MSc és PhD hallgatókat "fejleszt", de mégse tanulok semmit. A világ sok pontjáról beszéltem diákokkal, akik szintén gyengének érzik a szintet önmagukhoz képest. Először azt gondoltam, hogy az én kurzusom az egyszerű és pl a repülőtervezőké nehezebb... van két repülőtervező lakótársam, egy francia srác és egy angol csaj. Először a helybéli hölgyeménytől érdeklődtem, akinek elmondása szerint a képzése eléggé erős. Aztán jött az a pont,a mikor összeálltak a képek, a hangok és az illatok is; az a pillanat, amikor a szélvihar lelassult, a felhők mögül kibújt a nap és az értelmi szikrából erdőtűz lett: a francia srác, aki ugyanezen a repülős kurzuson van, úgy jellemezte, hogy nem sok újat tanul, csak az angol nyelv miatt jött az egyetemre. Tehát mi is állt össze a fejemben: Claire 21 éves, vagyis 1 év előnye van hozzánk képest az angol oktatás felépítéséből adódóan, így neki (és a többi angolnak is) ez az MSc kihívást jelent. Mi egy évvel többet tanultunk és ez idő alatt, valamint előtte sokkal magasabb szintű oktatást kaptunk a BSc-n. (a Pázmányos MSc-nek szerintem semmi értelme jelen pillanatban, mert nem tud olyan lendületes tudást adni, mint a BSc az érettségizőknek.) Tehát hajtok a diploma felé, remélhetőleg lesz egy angol papírom és az önéletrajzomban is benne lesz... hurrá... Ezen tényeket alátámasztandó: ma megkaptam az első eredményemet a matekról, aminél egy feladatot elszúrtam, így összességében kicsit alulértékeltem magam a végleges eredményemhez képest, ugyanis a várt 80% helyett 88%-os vizsgát írtam, ami nem rossz, legalább belőttem a vizsgaszintet is.

A tél... hát a tél itt öööö más :D... decemberben nagy hó esett, ami aztán el is olvad. A januári időjárás inkább esős volt, néha egy kis hóval. Az utóbbi pár hétben pedig szélvihar volt, de olyan, amilyet ritkán láttam... ha valakinek mond valamit, akkor a szél 70km/h-s volt általában, ami a campuson belül 100 körülre emelkedett. Ez az a sebesség, aminél ha nem állsz stabilan, akkor fellök... Mr. L miatt voltunk biciklivel Cranfield faluban, pont ebben a nagy szélben... hát nem tudom kinek volt már olyan élménye, hogy örülne, hogy jön a lejtő és az a szerencsétlen szél nem hogy csak fúj, de a lejtő okozta gyorsulást olyan szinten ellensúlyozza, hogy lassultam... és a fizika példákban azt mondják, hogy a közegellenállást elhanyagoljuk :D...

Mostanában szélvihar már nincs, csak az eső eseget. A hőmérséklet nagyon változó. Ha süt a nap, akkor 0-2°C körül, ha felhős az ég, akkor 8-12°C. Szóval kellemes, csak minden szürke ilyenkor.

Az élet jelenleg telik, néha pókerezni járok vagy a magyarokkal, vagy külföldiekkel. Persze nem pénzben, így csak véletlenül nyertem egyszer £6-ot :P. Sok a beadandó, azokkal kellene haladni, ha nem lennék lusta :D... de majd alakul szép lassan a dolog.

Következő bejegyzés nem tudom mikor lesz, már van ötletem, hogy miről szóljon, csak kedv kellene hozzá, amiből most nem sok jut :)

Ja még valami.. aki a "Bálint napot" (febr. 14) ünnepli, annak hajrá, én személy szerint nem tartom értelmét kiragadni egyetlen napot az évből, hogy utána 364 napig "nyugi" legyen :D