Life in Cranfield

és hát ahogy ígértem:

Új nap, új kihívások, új remények, új élmények, új ismerősök és új tűzriadó!

Reggel bementünk a városba, vettem magamnak egy pár cipőt, mert a régi mondhatni lassan funkcionálását veszti, és kicsit betáraztunk élelemügyi fronton, különös tekintettel a mostani tűzriadós időkben, vagyis vettünk jó sok olajat :).

Lanchester surround 1.0

Kb 10 perccel ez előtt ismét csodálatos hangok szakították, tépték, vésték, gyilkolták és robbantották szét a csendet... kitaláljátok hogy mi volt? Segítek: hangos, vinnyog, pici, (nem Esztike) és tűzjelző!... szóval tűzjelző :)... már kezdtem megijedni, hogy eltelik egy olyan nap, hogy nem tudok örömömben kiugrani a székemből és kirohanni a házból, hogy érzéseimet megosszam a külvilággal... szerencsére alaptalan volt a félelmem... ma is kaptunk egy adagot...

Holnapi feladat: lemenni a 37-es szobába és szétszerelni a tűzjelző szenzort... vagy megjavítom, vagy kikapcsolom, vagy csak simán péppé zúzom... bár ez utóbbi lehet, hogy túlságosan mérnöki megközelítés lenne :)

Mára ennyi, kivéve ha lesz még mit írnom a estig a pépé törés folyamatáról....

A mai nap a szokásos ütemben kezdődött, reggeli után regisztráció az orvosnál és hazafele befizettem három körutazásra: Oxford, Cambridge, London.

Még mielőtt rátérnék a lényegre elmesélem, hogy milyen szuper éjszakai élet volt nálunk pár nappal ezelőtt...
Szóval hajnali 1:00 körül álomra hajtottam a fejemet, mit sem sejtve arról, hogy mi vár rám... már-már félálomban voltam, amikor jött a "derült égből a seggbe rúgás" (by Gál András igazgató úr a középiskolámból)... bekapcsolt a tűzjelző... ha hallottatok már kibírhatatlan vinnyogást (most kivételesen nem Esztikére célzok :) [bocs Eszti :)]), na ez 100× rosszabb volt... vártam 1-2 percet, hogy hátha abbamarad... persze hiába, és úgy döntöttem, hogy kimászok az ágyból és kimegyek, mert elviselhetetlen volt már a hang... kimentem a folyosóra, hátha csendesebb.... nos... kiérve a folyosóra a félálom is kiment a szememből, ugyanis még nagyobb volt a hangzavar... addigra már a szomszéd feka srác is kinn volt, senki nem tud semmit, szidtuk a tűzjelzőt, aztán visszamentünk a szobáinkba... még pár percig elviseltem, aztán elegem lett, felöltöztem és gondoltam kimegyek a házból... épp mielőtt kiértem a szobámból abbamaradt a gyilkos hang... remek, alhatok...
Minden csendes... alvás.... aztán KABUMM! 2:44-kor ismét tűzjelző, ez azért volt nagyobb móka, mert ilyenkor már mélyen aludtam... elegem lett, fejemre húztam a takarót és tűrtem... 4 perc szenvedés után végül abbamaradt a vinnyogás, ezazz! megint alhatok... no de meddig?!

A szobám...

Szóval mi is a 37-es szám rejtélye? A megfejtéseket az email címemre várom :)...
Na jó, lelövöm a poént... szóval nyugodtan olvasgatok egy leírást, amikor megint beindul a sziréna... én mondom ennyi tűz ellenére sehol nincs sült hús, vagy valami finom kaja.... kibattyogtam a ház elé, ott már ácsorogtunk páran... jön a security.... aztán jön a tűzoltó autó (helikopter és swat miért nem jött??? azt is megnéztem volna :) )... a nagyokos szakik megállapították, hogy tűznek ugyan nyoma sincs. Hurrá! mindenkin hihetetlen nyugalom lett úrrá, mindenki fel volt dobva, és mindenki hálás volt a megmentőinknek.... na jó, ezt el ne higgyétek :)... az emberek egy része vacogott, másik része anyázott, a maradék meg értetlenül állt, hogy mi is történt... végül nagy nehezen visszatérhettünk a szobáinkba... és hogy hogyan jön mindehhez a 37-es szám? (nem, nincs trópusi hőmérséklet errefelé, a papír gyulladási hőmérséklete sem ennyi (hanem 451 °F))... Hát a tűzjelző szenzor abban a szobában kapcsolódott be... a delikvens szobatulaj viszont sehol nem volt... lehet hogy bujkál? vagy csak letagadta, hogy övé a szoba? és hány éves a kapitány? Minden kérdésre választ kaphat a "Hogyan húzzuk fel a diákokat egy tűzjelző rendszer segítségével" következő adásában...
Köszönjük a figyelmet, viszont látásra!
 

Az elmúlt néhány napban nem sok minden történt erre... mostanában minden napra jut abból a kivételes csodából, amit a Japántól Európáig és Amerikában mindenki csak úgy nevez, hogy NAPSÜTÉS! :)

Lassan beindul az oktatás... "hurrá..." pedig már kezdtem megszokni, hogy nem kell tanulni... na de ez van, elvileg ezért jöttem ide (asszem :))... A HPC (High Performance Technical Computating) előadássorozat van most terítéken, amit a magyarországi viszonyokhoz képest fénysebességgel integrálnak az agyunkba, 2-3 óra alatt 30-40 oldalnyi tananyag, 5 nap alatt le is adják a tantárgyat...
Azért is örülök, mert újra találkozhattam régi "barátaimmal", az elfelejthetetlen, és már-már hiányzó, fantasztikus parciális differenciálegyenletekkel.

Persze negatív dolgok mindig vannak, amit az ITK-s hallgatók mindegyike átérez mostanában, miszerint az ösztöndíjak és szociális támogatások kb 45%-ukra estek vissza, így én se annyit kapok, amennyire számítottam... tehát megerősítést nyert ismét az a tény, hogy nem éri meg tanulni :)...

Ma valami Beach Party lesz, ami végső soron teljesen érthető, hiszen ősz közepe van, vagyis ennél megfelelőbb időpont alig lehetne. 18°C-os elképesztő hőség tombol eme sziget ezen pici részén, szóval mondhatni hőségriadó van. (főleg, ha valamelyik zakkant bekapcsolja a tűzjelzőt :))

Nagy hirtelen most ennyit... majd még jelentkezem ;)

Reggel ismét teljesen furcsa időjárásra ébredtem, ugyanis sütött a nap.... még a végén egész kényelmes lesz itt... (dehogy lesz :D)

A reggeli után egy kör mászkálás a campus-ban, papírok leadása, nyomtatás, ügyintézés, miegymás...

Még mindig fáradt vagyok... nekem ez a sok napsütés és eső valahogy nem jön be :)... kell találni valamit, ami kicsit feldob, mert nem tudom kialudni magam rendesen... talán majd ma...

Délután Mr. L focizott, amit Leával együtt néztünk, majd mikor vége lett elmentünk a Social Clubba (nem keverendő össze a CSA-val, amit egy korábbi bejegyzésben említettem), ahol egy ital után Leáék lakásán folytattuk a társalgást...

A vacsora Mr. L konyhájában történt, ahol elfogyasztottuk a tápláló, dán szalámival felturbózott 3 fogásos vacsoránkat, melynek a trükkje az volt, hogy a három fogást sikerült egyetlen hamburgerbe tömöríteni (igen, bármennyire hihetetlen, ez lehetséges, szabadalmaztatni is fogjuk a technikát ;))...

Mr. L és Lea valahol a Social Club és a CSA környékén lehetnek, én pedig megpróbálom legalább addig nyitva tartani a szemem, amíg megnyomom a "publikál" gombot...

Jó éjt!...... zutty....

A mai nap szintén esősen, borongósan indult... reggeli után a változatosság kedvéért nekiálltam teljes erőbedobással, fáradtságot nem kímélve pihenni... eme folyamatnak egy programfelhívás vetett véget, miszerint a régi diákok megosztják tapasztalataikat... röviden összefoglalva: egy halom néger manusz érthetetlen akcentussal próbált magyarázni, de a lényeg a végén volt: ingyen kaja!! no ez a két szó már külön-külön is jól hangzik, de így együtt valami varázslatos :)...

Az ebéd után a Mitchel Hall (szálloda és diákszálló) éttermében volt teázgatás, amit kb 2 óra alatt meguntam (különben is... ittatok már angol teát? nem? szerencsések vagytok :D...)... itthon folytattam a délelőtti fáradtságos, véget nem érő pihenésem, mely közben megérkezett az asztali gépem (most is erről írok)... végre teljes az infrastruktúra, lehet rettegni...

Miután felcuccoltam a dobozokat, bementem a CSA-ba körülnézni, hogy mégis van-e valami... az estét ott töltöttem pár ember társaságában... volt bingó is, amin csodálatosnál csodálatosabb nyereményeket lehetett nyerni: toalett papírt, valamint egy szagyor szöszt (amiről fogalmunk sincs, hogy mi volt)... ezekután gondolom nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy én a főnyereményt csíptem el: egy jó nagy adag tapasztalatot :)...

Az este folytatásában egyik barátunk (nevezzük Mr. L.-nek) fél pint (~284ml) sörtől - véleménye szerint - spicces lett, ami nem látszott rajta, de hülyeségeket beszélt... legalábbis amikor az egyik srác hangosan engedte ki a gyomrát feszítő gázokat, akkor Mr. L. a következőt reagálta rá: "Ez én voltam?"... hát mondani se kell hogy a böffentő sráccal egymást támogattuk a röhögéstől, ami percekig tartott... és persze Mr. L semmit sem értett az egészből, ő ugyanis abban a tudatban volt, hogy ő követte el a tettet...

Mivel hárman voltunk és volt ingyen jegyünk egy pool meccsre (kb mint nálunk a biliárd, csak a golyók nem számozottak, hanem vagy pirosak vagy sárgák (plusz a fekete 8-as és a fehér)), így kellett szervezni egy negyedik valakit, aki kis keresgélés után egy spanyol hölgy lett... a meccset ugyan Mr. L és én nyertük, de a visszavágó be van ígérve egy későbbi alkalomra...

Miután hazaértem, egy gyors vacsorát követve összeraktam a megérkezett eszközöket... (többé kevésbé :))

Holnapi feladat: megkérdezni, hogy mi lesz a fűtéssel és kitalálni hova a fenébe tudom elrakni ezeket az óriási dobozokat?!

Végül irány az ágy, mert tegnaphoz képest már holnap van :)