A mai nap a szokásos ütemben kezdődött, reggeli után regisztráció az orvosnál és hazafele befizettem három körutazásra: Oxford, Cambridge, London.

Még mielőtt rátérnék a lényegre elmesélem, hogy milyen szuper éjszakai élet volt nálunk pár nappal ezelőtt...
Szóval hajnali 1:00 körül álomra hajtottam a fejemet, mit sem sejtve arról, hogy mi vár rám... már-már félálomban voltam, amikor jött a "derült égből a seggbe rúgás" (by Gál András igazgató úr a középiskolámból)... bekapcsolt a tűzjelző... ha hallottatok már kibírhatatlan vinnyogást (most kivételesen nem Esztikére célzok :) [bocs Eszti :)]), na ez 100× rosszabb volt... vártam 1-2 percet, hogy hátha abbamarad... persze hiába, és úgy döntöttem, hogy kimászok az ágyból és kimegyek, mert elviselhetetlen volt már a hang... kimentem a folyosóra, hátha csendesebb.... nos... kiérve a folyosóra a félálom is kiment a szememből, ugyanis még nagyobb volt a hangzavar... addigra már a szomszéd feka srác is kinn volt, senki nem tud semmit, szidtuk a tűzjelzőt, aztán visszamentünk a szobáinkba... még pár percig elviseltem, aztán elegem lett, felöltöztem és gondoltam kimegyek a házból... épp mielőtt kiértem a szobámból abbamaradt a gyilkos hang... remek, alhatok...
Minden csendes... alvás.... aztán KABUMM! 2:44-kor ismét tűzjelző, ez azért volt nagyobb móka, mert ilyenkor már mélyen aludtam... elegem lett, fejemre húztam a takarót és tűrtem... 4 perc szenvedés után végül abbamaradt a vinnyogás, ezazz! megint alhatok... no de meddig?!

A szobám...

Szóval mi is a 37-es szám rejtélye? A megfejtéseket az email címemre várom :)...
Na jó, lelövöm a poént... szóval nyugodtan olvasgatok egy leírást, amikor megint beindul a sziréna... én mondom ennyi tűz ellenére sehol nincs sült hús, vagy valami finom kaja.... kibattyogtam a ház elé, ott már ácsorogtunk páran... jön a security.... aztán jön a tűzoltó autó (helikopter és swat miért nem jött??? azt is megnéztem volna :) )... a nagyokos szakik megállapították, hogy tűznek ugyan nyoma sincs. Hurrá! mindenkin hihetetlen nyugalom lett úrrá, mindenki fel volt dobva, és mindenki hálás volt a megmentőinknek.... na jó, ezt el ne higgyétek :)... az emberek egy része vacogott, másik része anyázott, a maradék meg értetlenül állt, hogy mi is történt... végül nagy nehezen visszatérhettünk a szobáinkba... és hogy hogyan jön mindehhez a 37-es szám? (nem, nincs trópusi hőmérséklet errefelé, a papír gyulladási hőmérséklete sem ennyi (hanem 451 °F))... Hát a tűzjelző szenzor abban a szobában kapcsolódott be... a delikvens szobatulaj viszont sehol nem volt... lehet hogy bujkál? vagy csak letagadta, hogy övé a szoba? és hány éves a kapitány? Minden kérdésre választ kaphat a "Hogyan húzzuk fel a diákokat egy tűzjelző rendszer segítségével" következő adásában...
Köszönjük a figyelmet, viszont látásra!