Life in Cranfield

Ismét sok idő telt el az előző bejegyzésem óta, feltételezhetően azért, mert nem volt több fals riasztás és a mindennapok is unalmasan teltek. Nem tudom éreztetek-e már olyat, hogy felesleges suliba járnotok... nem az általános iskolás hisztire gondolok, hanem arra, amikor az ember eljut egy olyan oktatási intézménybe, amire már régóta szemet vetett és amikor bekerül, akkor szembesül azzal a meglepő és egyben lelombozóan egyszerű ténnyel, hogy marhára okos. Miért lelombozó? mert aki okos, az ne járjon suliba, máshol kamatoztassa a tudását... viszont olyan, hogy okos, nem létezik, mert relatív fogalom, így én is tanulni jöttem, de nem tudok. A tantárgyaim nagy része olyan tananyaggal próbálja megtömni a fejem, amiből már egy példány van a fejemben. Sokat gondolkoztam, hogy miért van az, hogy az angol oktatás világszínvonalú, az én képzésem egy intenzív kurzus és az egyetem csak MSc és PhD hallgatókat "fejleszt", de mégse tanulok semmit. A világ sok pontjáról beszéltem diákokkal, akik szintén gyengének érzik a szintet önmagukhoz képest. Először azt gondoltam, hogy az én kurzusom az egyszerű és pl a repülőtervezőké nehezebb... van két repülőtervező lakótársam, egy francia srác és egy angol csaj. Először a helybéli hölgyeménytől érdeklődtem, akinek elmondása szerint a képzése eléggé erős. Aztán jött az a pont,a mikor összeálltak a képek, a hangok és az illatok is; az a pillanat, amikor a szélvihar lelassult, a felhők mögül kibújt a nap és az értelmi szikrából erdőtűz lett: a francia srác, aki ugyanezen a repülős kurzuson van, úgy jellemezte, hogy nem sok újat tanul, csak az angol nyelv miatt jött az egyetemre. Tehát mi is állt össze a fejemben: Claire 21 éves, vagyis 1 év előnye van hozzánk képest az angol oktatás felépítéséből adódóan, így neki (és a többi angolnak is) ez az MSc kihívást jelent. Mi egy évvel többet tanultunk és ez idő alatt, valamint előtte sokkal magasabb szintű oktatást kaptunk a BSc-n. (a Pázmányos MSc-nek szerintem semmi értelme jelen pillanatban, mert nem tud olyan lendületes tudást adni, mint a BSc az érettségizőknek.) Tehát hajtok a diploma felé, remélhetőleg lesz egy angol papírom és az önéletrajzomban is benne lesz... hurrá... Ezen tényeket alátámasztandó: ma megkaptam az első eredményemet a matekról, aminél egy feladatot elszúrtam, így összességében kicsit alulértékeltem magam a végleges eredményemhez képest, ugyanis a várt 80% helyett 88%-os vizsgát írtam, ami nem rossz, legalább belőttem a vizsgaszintet is.

A tél... hát a tél itt öööö más :D... decemberben nagy hó esett, ami aztán el is olvad. A januári időjárás inkább esős volt, néha egy kis hóval. Az utóbbi pár hétben pedig szélvihar volt, de olyan, amilyet ritkán láttam... ha valakinek mond valamit, akkor a szél 70km/h-s volt általában, ami a campuson belül 100 körülre emelkedett. Ez az a sebesség, aminél ha nem állsz stabilan, akkor fellök... Mr. L miatt voltunk biciklivel Cranfield faluban, pont ebben a nagy szélben... hát nem tudom kinek volt már olyan élménye, hogy örülne, hogy jön a lejtő és az a szerencsétlen szél nem hogy csak fúj, de a lejtő okozta gyorsulást olyan szinten ellensúlyozza, hogy lassultam... és a fizika példákban azt mondják, hogy a közegellenállást elhanyagoljuk :D...

Mostanában szélvihar már nincs, csak az eső eseget. A hőmérséklet nagyon változó. Ha süt a nap, akkor 0-2°C körül, ha felhős az ég, akkor 8-12°C. Szóval kellemes, csak minden szürke ilyenkor.

Az élet jelenleg telik, néha pókerezni járok vagy a magyarokkal, vagy külföldiekkel. Persze nem pénzben, így csak véletlenül nyertem egyszer £6-ot :P. Sok a beadandó, azokkal kellene haladni, ha nem lennék lusta :D... de majd alakul szép lassan a dolog.

Következő bejegyzés nem tudom mikor lesz, már van ötletem, hogy miről szóljon, csak kedv kellene hozzá, amiből most nem sok jut :)

Ja még valami.. aki a "Bálint napot" (febr. 14) ünnepli, annak hajrá, én személy szerint nem tartom értelmét kiragadni egyetlen napot az évből, hogy utána 364 napig "nyugi" legyen :D