Life in Cranfield

Hát ismét jelet adok a felől, hogy a magyar élet a tengerentúlon mégsem halt ki. Bár eme tény bizarr megnyilvánulása igen csak sok kétséget vet fel mindenkiben, aki olvassa (na jó, talán ez a szám akár pozitív magasságokba is törhet), így megosztom az elmúlt 4 hónap rendkívül unalmas és igencsak eseménytelenül dús hétköznapjait összefoglaló rövid - ám de velős - bejegyzést. (hittétek volna, hogy ez csak egy mondat volt? :P)

Mint tudjátok (persze, hogy tudjátok, hiszen az elmúlt 4 hónapban folyamatosan, újra és újra elolvastátok régi bejegyzésemet, hogy mikor eljön ez a mostani pillanat egyből képbe legyetek minden apró részlettel) május elején szüleimmel kb 1800km aszfalt és kb 45km vízfelület alapos átvizsgálása után Angliában utazgattunk pár napot, ahol pár látnivalót és várost meglátogattunk. Bár nem vagyok bölcsész, de kell a művelődés, hogy a saját frontjukon is harcolni tudjak :).

Ezt követően lassan szakdolgozat írásra kellett volna elszánni magam, de a vett lendület olyan magasságokba szárnyalt, hogy túlcsordult. Kb 1 hónap után lett konzulensem is, ami azért megrázóan borzalmas hír, mert amíg megfelelő illetőt kerestek (nem tudom miért vagyok ilyen különleges, hogy 1 hónap volt találni...) addig én pihentem, míg mások "dolgoztak". Végeredményben kaptunk két fantasztikus PC-t, ami csak akkor lett volna elavultabb, ha még elektron csövekkel működne, de sebaj, mérnök vagyok, megoldom... a két számítógép egyenként 2 magos processzort és 2 GB memóriát tartalmazott, ami nem sok, de kevés... de mérnök vagyok, megoldom...

A rendszert egy nap alatt összeraktuk és beüzemeltük rajta (Mr. L és én) az Apache Hadoopot (aki van olyan lökött, hogy képes rágooglezni, tegye...). Remek, kész a rendszer, ideje pihenni, és június 18-án már utaztam is egy távoli országba, ahol az időjárás trópusi volt (amíg oda nem értem) és a hideg Angliától (ami távollétem alatt 30°C-ra melegedett) elég messze volt. Sokan gondolhatnak most egy trópusi országra, de a tény az, hogy bár sok a sötét bőrű, mégiscsak Magyarországról van szó. Otthon két barátom egymásnak tett, életen át tartó hűségét láthattam testközelből, szóval ezen sorok közül is gratulálok nekik ismét ;). Valamint az egyetemi gólyatáborban töltöttem egy hetet szervezőként, ami a Balaton-parton jó kis kikapcsolódás volt (kivéve azt a tényt, hogy pontosan olyan időjárás volt, mint általában Angliában). A jó idő a végére kezdett visszajönni, így gyorsan áthajóztam a déli partra, ahol ismerősöméknél töltöttem 2 napot, hogy a következő hajnalban visszajöjjek erre a szigetre.

A munka kezdetét vette... nem volt megállás, 2.5 hetem volt programokat írni, tesztelni  és prezentációt készíteni a 26-án tartott bemutatómra. Mivel én voltam az utolsó előtti aznap és ebéd után mindenki otthon maradt, így végeredményben a nézőközönségem az angliai rekordomat nem hogy megdöntötte, de egyenesen túlszárnyalta és 3 fővel 200%-os növekedést értem el. Bárhol kijelentve a 200% elég meggyőző, ugye?:) Aztán végül még 2 ember jött utánam, de ők lemaradtak az előadásomról, óriási esélyt hagyva ki ezzel, hogy túlélési esélyeiket növeljék ebben a fejlődő világban. :)

Az előadást követően 3 napig aludtam, hogy egy hétre vetítve a 8 órás napi átlagot alulról megközelítsem. A szakdolgozat készítése ezt követően kezdődött és tartott 3 héten át. Igen, 3 hét alatt lehet szakdolgozatot írni angolul... ugyanúgy ahogy 2 hét alatt BSc szakdogát. Akinek 2 hét nem elég az vagy bölcsész vagy nem talált még megfelelőt a józsefvárosi piacon.

Tegnap az első kiadásra jelölt (RC) verzió kikerült a kezeim közül, most épp a konzulensem nézi át, hogy megfelelő-e, és ha minden rendben megy, akkor péntekig leadom.

Idő közben kaptam 5 gépet pluszba, amit 2 napos munkával beszereltem és konfiguráltam. Nem untatlak titeket a részletekkel és hogy milyen problémák voltak, csak pár tény, amivel én is sokat tanultam:

1. Egy út hosszát nem a méterek száma, hanem az azon elhelyezett önzáródó ajtók száma határozza meg, esetemben ez 7 volt.
2. Egy számítógép súlya pont akkora, hogy ha 7-szer teszed meg vele az 1. pontban említett utat, akkor 2 napig izomlázad lesz az alkarodban.
3. Egy fektetett számítógépházat úgy is ki lehet nyitni, ahogy sose gondoltad volna.
4. Egy alaplapi CMOS törlése egy pöcök arrébb rakásával nem történik meg, de utána intuitívan tudsz gondolkozni.
5. Ha a gép nem csippan rövidet indulás után, akkor ne szedd szét megnézni mi a baja, mert az elvesztegetett fél órád senki se fogja visszaadni.
6. A linux telepítése már elsőre is olyan unalmas, mint ötödikre.
7. A hálózati csatlakozó pöckének funkcionalitását helyettesíteni komoly mérnöki kihívás, de megoldottam.

Most ülök a gépek mellett, megvan mind a 7 darab és várom, hogy egy mátrixot generáljak kb 1 óra alatt ahhoz, hogy hozzávetőleg másfél perc alatt feldolgozzam a rendszeren, viszont ezúttal kihúzom az egyik hálózati kábelt, hogy lássam mennyire zakkan meg a rendszer :D

Ha minden jól halad, akkor ezzel a tanulmánnyal a szakdolgozatom veszélyesen közel kerül a 80 oldalas álomhatárhoz, amiből kb 12 oldal bölcsész anyag (bevezetés, tartalomjegyzék, ábra-/diagram-/rövidítésjegyzék)

Minden jót, hamarosan lehet, hogy újra jelentkezek, ha szeptember 1-én megvédtem azt ami az enyém :)

U.i.: ha bölcsész vagy akkor még hozzátenném azt, hogy a nyugati világban a bölcsész gondolkozás a nyerő, értsd: 20 oldal semmiről nem szóló anyag többet ér, mint 3 oldal korszakalkotó munka.