Nos... már megint nagy kapkodásba kerültem, így nagyon, de nagyon gyorsan, több, mint 2 év után sikeresen eljutottam erre a pontra, ahol a befejezettséget támogatva megírom ezen sorokat.
Legutóbbi bejegyzésem valahol azon a ponton ért véget, hogy épp befejezni készülök az egyetemet... ez meg is történt. Szeptember 1-én sikeresen bemutattam a munkámat, ami a magyarországiakhoz hasonló: diákat mutogatsz, mesélsz, majd kérdeznek.
Végül 74%-kal végeztem, ami nem a legjobb, dehát sajnos nem mérnöki módszerrel osztályoztak, így későn derült ki, hogy a mennyiség és nem a minőség, ami számít.
A hazaérésemmel is minden rendben ment, szeptember 8-án megérkeztem Magyarországra, befejeztem a Pázmányt is, és belevetettem magam az egytemi létet követő munkás életbe.
Azóta megbecsült állásom van, és teszem azt, amit mindig is tettem: ülök a gép előtt, 0-kat és 1-eseket írok egymás után... igen, ennyi a dolgom.... és még ezért fizetnek is!... egyedül egy a bökkenő: számít a sorrend :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.